Spanyolország – Hollandia. A 2010-es Dél-Afrikai világbajnokság döntője. Előzetesen annyit tudtunk, hogy mindkét válogatott remek formában van, és nem csak értik, hanem játsszák is a focit. Gondoltuk több millióan a tévé képernyők előtt ülve, ez egy remek, hajtós csata lesz. Nos nem így lett. Ez a 120 perc maga volt a kínok kínja. Egy olyan torna lezárása volt, amit sokan, sokszor, sok helyen szidtak, a minősége, a mutatott játéka miatt. Én az ellentáborba tartoztam, mert bár nem volt mindig parádés a játék, de az öldöklő taktikai háborúk legalább annyira lázba hoznak, mint a tíz gólos meccsek. Ám amit tegnap láttam... A világ két legjobb válogatottjának találkozóján, az angol Howard Webbnek, már az első félidőben ötször kellett a zsebébe nyúlnia. A legfélelmetesebb pillanat az volt, mikor de Jong nemes egyszerűséggel, mellbe rúgta Xabi Alonsot. Örülhetett, hogy megúszta sárgával. Nem alakult ki folyamatos játék, ami nagy részben az alattomosan futballozó Hollandiának köszönhető. A Van Bommel vezette „durvasági verseny” abszolút győztese az Oranje lett. Régebben rengetegen imádtuk a narancsok káprázatos futballját, és tiszteltük alázatukat. Az új generáció sem szerénykedhet, mert olyan nevek alkotják a válogatottat, mint Robben, Sneijder vagy akár Kuyt. De hogy tiszteletet nem tanultak, az fix. Színészkedések, kemény csontzene: ez jellemezte őket a döntő nagy részében. Szegény kis spanyolok, nem tudtak megélni köztük, hisz az első csel után, jött a bumm! A páros lábbal történő becsúszás... Ennek ellenére ziccereket sokáig csak a hollandok alakítottak ki, de Robben mindkétszer Casillasba lőtt. A 116. perc volt a slusszpoén! Iniesta, az addigra már emberhátrányban játszó hollandok hálójába helyezett. Világbajnok: Spanyolország!
Ha ezen az estén valami oknál fogva, Hollandia nyeri meg az aranyat, az a modern kori futball legnagyobb szégyene lett volna. Mert a foci megítélését nagyban befolyásolhatják az ilyen mérkőzések: mikor csak a rugdosódás megy a pályán (Ha kisgyerek lennék, nem biztos, hogy ezen az estén belezúgtam volna a futballba). Így azonban a végjáték igazi hoolywoodi sikersztori! Az aranyos hispánok, legyőzték a gonosz hollandokat, avagy a jó diadala a rossz fölött. Egy biztos! Az élet igazságot szolgáltatott azzal, hogy a spanyolok nyerték meg, történetük során először a vb-aranyat.
Ám a döntő méltatlan lezárása volt a seregszemlének. Már csak abban bízhatunk, hogy a klubszezonban nem a most látott futball válik trendivé, mert akkor nagyon kevesen maradunk, akik még kíváncsiak lesznek rá...
Csapó László
