Hogy ők ott voltak, legalább mi, magyarok is részesei lehettünk ennek a világviadalnak. 24 esztendeje várunk arra, hogy futball válogatottunk kijusson egy nemzetközileg elismert tornára, mindhiába. Ők hárman, egy kis reménysugarat adnak nekünk, hogy van olyan magyar ember még, aki részt vehet egy világbajnokágon, résztvevőként. Persze jobb lenne a Ria-ria Hungáriát, egy ütős kis foci csapatnak skandálni, de ez a rigmus most értük szól. A három muskétásért: Kassai Viktorért, Erős Gáborért és Vámos Tiborért.
Ő általuk kaptuk meg a sorstól azt a lehetőséget, hogy a dél-afrikai tornát ne pusztán külső szemlélőként nézzük, hanem szurkolóként. Bár nekünk nincs csapatunk, vannak játékvezetőink. Nem is akármilyenek. Elég csak visszagondolni Zsolt István, Palotai Károly vagy Puhl Sándor munkásságára. Most felnőtt melléjük Kassai Viktor is. Hogy kissé bulvárosan fogalmazzak, a legenda részévé vált. A világbajnokság legendájává. A tatabányai születésű Kassai, végigjárta a megfelelő lépcsőfokokat, mind hazai, mind nemzetközi szinten. Vezetett ő megye I-es, és UEFA kupa selejtező meccset is. Ahogy szép apránként megmászta a szamárlétrát, hirtelen csak arra kaptuk fel a fejünket, ő fújja a 2008-as Pekingi Olimpia döntőjét. Majd nemsokára kiderült, a 2010-es dél-afrikai vébén szintén ott lesz, képviselve ezzel hazánkat. Nem is akárhogy! A tornán hamar letette névjegyét, a Brazília – Észak-Korea (2-1) csoportmérkőzésen nyújtott, hibátlan produkciójával. Még szintén a csoportkörben, megkapta a Mexikó – Uruguay (0-1) korántsem könnyű összecsapást. Karizmatikus stílusával hamar kivívta a játékosok tiszteletét, amit külön jelez, hogy a vesztes mexikóiak is, csak dicsérni tudták a sporit. Az USA – Ghána (1-2) nyolcaddöntő következett, ahol ugyan már érte kritika a hármas tevékenységét, de ez elenyésző volt a többi játékvezető óriási hibái mellett. Egy tizenegyest és egy jogtalannak vélt sárga lapot kértek rajta számon. Tegyük hozzá – minden elfogultság nélkül – mindkétszer jól döntött Kassai. Egy olyan tornán, ahol csapatok kieséseit nagyban befolyásolták a sípmesterek, a mi büszkeségeink, a legjobbak közé tartoztak. Úgy indultak neki ennek a bő egy hónapnak, hogy legalább három mérkőzésen szeretnének 
közreműködni. Nos ez sikerült. Sőt! Teljesítményük megkoronázásaképp, megkapták a Spanyolország – Németország elődöntőt. Ezen a meccsen szintén észrevétlen maradt a magyar bíró. Utólag szemére vetették, túl ritkán használja a lapokat, és ha elő kéne vennie, akkor is inkább csak szóbeli feddést alkalmaz. Szőrszálhasogatás... Addig, amíg kártyák nélkül sem durvul el egy mérkőzés, nem érheti szó a ház elejét.
Túlszárnyalták tehát a célt, és remek teljesítményt nyújtva, legalább ők hárman méltón képviselték Magyarországot Dél-Afrikában. Ha nincs az angolok korai búcsúja, megkockáztatom nem Howard Webb, hanem Kassai Vitor vezette volna a finálét.
Ennek ellenére elégedettek lehetnek magukkal, a következő lépcső a BL döntő, aztán jöhet a 2014-es vébé döntő. Mert a futballcsapat ottani aranyérem közeli helyezésére vajmi kevés az esély.
Amíg a focink ilyen, marad nekünk Kassai, csak azért, hogy magyar sikereknek is szurkolhassunk...
Csapó László
