A harmadik napon ismét bemutatkozott egy favorit: Németország. Ám ők csak a zárómeccsen léptek pályára, előbb nézzük a másik két találkozót.
Fél kettőkor indult útjára a labda, az Algéria – Szlovénia összecsapáson. Ha eddig sokszor azt mondtuk, még nem pörögtek fel a csapatok, gyengék a mérkőzések, akkor mit mondjunk ezután a kilencven perc után???
A két együttes legnagyobb kritikája lehet: nem jobbak, mint a magyarok. Bár ők mégis kinn vannak, mi meg megint itthonról nézzük csak a vébét... Az sem elhanyagolható szempont, hogy Algéria Egyiptomot legyőzve, Szlovénia Oroszországot búcsúztatva jutott ki a tornára. Papíron tehát nem rosszak, de a látottak alapján? Egy afrikai kiállítás után, megszületett a viadal második potyagólja, amivel a szlovénok 1-0-ra győztek. Maradjunk ennyiben. Ne elemezzük a meccset, mert megfájdulna a fejünk, mire értékelhető momentumot találnánk....
Szerbia – Ghána. A németek két erősebbik csoportellenfele egymással mérkőzött meg. Annak ellenére, hogy egyetlen találat esett a kilencven perc során, az is tizenegyesből (Ghána nyert 1-0-ra), vitán felül a torna addigi legjobb összecsapása volt ez. Lüktető iram, helyzetek itt is, ott is. Megalkuvást nem tűrő játék, parázs ütközetek, kiállítás, indulatok, büntető. Ezzel a meccsel elkezdődött a 2010-es dél-afrikai világbajnokság! - Legalábbis az eddig mutatott produkciókat figyelembe véve, ilyet szeretnénk látni sokat ezután...
Este a nap fénypontja következett: Németország – Ausztrália. A végeredmény 4-0! Talán ennél több szót nem is kéne pazarolni a meccsre. Nyilván sima, könnyed győzelmet arattak a németek. De talán érdemes kicsit elgondolkodni azon, hogy a történelem során mindvégig nacionalista ország válogatottjában, pályára lépett hét „külföldi” játékos. Újítanak ez tény. Az eddig mindig csak „vének csapatának” titulált együttes átlagéletkora, nem sokkal haladja meg a 22 évet. Dicséretes Joachim Löw fiatalítása, sőt az is, hogy esélyt adott a bajnokságban gyengélkedő Podolski, Klose duónak, akik éltek a lehetőséggel. Ám még mindig ott a kérdés, hová lett a nacionalizmus?? Özil, Khedira, Klose, Cacau, Gomez, Marin a hét játékos, akik a nemzetközi kapcsolatokat erősítették a pályán. Rajtuk kívül a kispadon ücsörgött még: Boateng, Tasci, Aogo és Trochowski. Igazán jól csengő német nevek egytől egyig. Még egy adalék. A négy találatból három gólszerző neve: Podolski, Klose, Cacau. Még nem nyerték meg a vébét, a szurkolók már most ünneplik, imádják a válogatottat. Remek érzés lehet ez a játékosoknak. De ilyenkor hol az a fene nagy német önérzet???
Csapó László
