Kellett nekem ódákat zengeni az előző meccsek után. Tegnap keményen megcáfoltak a csapatok. Az, hogy a Paraguay – Japán mérkőzés unalomba fullad, még elviselhető. De a spanyol – portugál összecsapás is??? Az már azért kicsit sok(k)! Pedig sokan azt hittük ez lesz az eddigi legjobb kilencven perc. Ehhez képest....Na de nézzük szép sorjában.
Paraguay – Japán. Mindkét együttes újkori történelme átírására készült, hisz még egyikőjük sem jutott soha a nyolc közé világbajnokságon. Most az biztos volt: egyiküknek sikerül. Fontos volt a győzelem tehát, de ez sajnos rányomta a bélyegét a mérkőzés színvonalára, mert ezt a 120 percet túl taktikázták a fiúk. Parázott Paraguay a kamikaze japánoktól. Tudták, Endo és Honda távolról életveszélyes. Fegyelmezett védelmek, masszív középpályás sorok, mindkét oldalon. Így nem tudtak még csak helyzetbe sem kerülni a játékosok. Komolyabb akció nélkül ért véget a rendes játékidő. A hosszabbításban sem adták fel a sündisznó alakzatot egyik oldalon sem. Várták a tizenegyespárbajt, bíztak magukban a csapatok, hogy nem ők hibáznak majd. Dörzsölhettük mi is a tenyerünket, hiszen végre gólt, gólokat láttunk a meccsen. Nem is keveset. Paraguay nem rontott, Japánból is csak szegény Komano, amivel így 5-3-ra nyertek a dél-amerikaiak és várhatták az esti mérkőzés alakulását. Őszintén szólva, mindig igazi dráma, ha valaki büntetőkkel esik ki, ezért külön sajnálatra méltó az utolsó talpon maradt ázsiai válogatott bukása. Ám amennyiben a szívünkre tesszük a kezünket, meg kell jegyezni: ezt volt az első olyan nyolcaddöntő, ahol egyik válogatott elvesztése sem fájt volna különösebben senkinek, az elvakult fanatikusokon kívül...
Spanyolország – Portugália. Érdekes meccs volt, annyi szent. Hasonló kvalitású csapatok, hasonló stílusú játékkal. Papíron csak jó találkozó lehetett volna. De nem az lett. A luzitánok a bekkelésre fektették a nagyobb hangsúlyt, a támadásokra már nem jutott energiájuk. CR pedig a hosszan előre bikázott labdákkal nem tudott mit kezdeni. A spanyolok próbálkoztak becsülettel, ám a portugál hátvédsor rendre mentett, vagy ha esetleg még sem, akkor ott volt Eduardo, aki hatalmas formában vetődgetett a gólvonalon. Torres és Villa lövések hadával bombázta a kaput, de nem jártak sikerrel. Mondjuk ki: Portugáliától nem ilyen gyámoltalan, defenzív játékot vártunk. Ellenfelük viszont, a tőlük megszokott sok passzos focival fűszerezte a találkozót. Aminek eredménye, hogy egy csiki-csuki támadás végén, Villa-gól született. Egy „Villanás” döntött ezúttal, mert a hátrány hatására sem tudott felpörögni és helyzeteket teremteni Portugália. A színvonal most hagyott maga után nem kevés kívánnivalót, de azt mindenképp meg kell jegyezni: a spanyolok egyre jobbak, és még javulnak majd. A negyeddöntőben a most „megcsodált” Paraguay-t minden valószínűség szerint megeszik vacsira...
Csapó László
