Lázasan készültünk a vb-re. Pedig mi nem is vagyunk ott, most sem... Sokan beszéltek a haldokló magyar fociról, arról, hogy érdektelenné vált, az emberek más sportok után néznek. Ehhez képest itthon kitört a futball-láz.
Mindenki már hetekkel ezelőtt lefoglalta asztalát a szórakozóhelyeken, hogy a barátokkal és némi hűsítő itallal együtt, szurkolhasson kedvenceinek. Olyan emberek beszélnek a fociról, akikről eddig azt gondoltuk, nem is szeretik. Jó példa erre, egy szomszéd bácsi aki esélyeket latolgat, vagy épp egy barátnő, akit általában zavar a fociimádatunk, ezzel szemben most ő maga is fogad a meccsekre, honlapokra regisztrál, mert nyerni akar, a saját vébéjét akarja megnyerni...
Eljött a várva várt nap, megkezdődött a dél-afrikai torna. Szimpatikus bemutatkozás a házigazdáktól. A megszokottól eltérően most nem a „rongyrázás” volt a nyitó ünnepség lényege, sokkal inkább a rendező ország megismerése...
Jöttek a csapatok. Dél-Afrika – Mexikó találkozó a nyitányon. Na és azok, akik nem nézték az Afrikai Nemzetek Kupáját, megismerkedhettek a vuvuzelával. A népi hangszer, aminek hangja „méhraj és sáskaraj” ötvözetére hajaz és kergeti őrületbe már két napja a világot. Mert tévén keresztül is átjön a borzasztó zümmögés. Nem csak minket de a játékosokat is zavarja. Ma épp Patrice Evra, a franciák csapatkapitánya nyilatkozta azt, nem hallották egymást a társakkal az „uruk” elleni meccsen, a zajtól. Jó kifogás...
Dél-Afrika – Mexikó. A meccs amivel kezdetét vette a 2010-es világviadal. Kimondhatatlan nevű hazai futballisták, akik kissé megszeppenve mentek ki a pályára, a jóval nevesebb ellenfelük ellen. Mexikó gazdag csapat, legalábbis helyzetekben, hiszen ezen meccsen, 10 nyert mérkőzésre elegendő lehetőséget puskáztak el. Aztán jött Chabalala a névtelen afrikai srác, aki akkora gólt ragasztott Perez kapujába, hogy a nézőtér majdnem felborult az ünnepléstől.
Marqueznek még sikerült egyenlítenie a végén, így legalább egy pontot megmentettek a mexikóiak. A hazaiak pedig ezek után, már többet biztosan nem játszanak ilyen félszegen. Az egy pont szárnyakat adhat nekik.
Este jött az A-csoport rangadója. Franciaország – Uruguay. Ha lehet ilyet mondani, unalmasabb meccs volt ez, mint a nyitó összecsapás. A franciák, mint titkos favoritok, ötlettelenül, rosszul játszottak. Ellenfelük pedig örült az egy pontnak is. 0-0 azt hiszem többet nem kell róla szólni...
Nem volt érdekfeszítő az első nap, de mindig ilyen a nyitány, így nem ért senkit meglepetésként. A következő meccsek már biztosan jobban sikerülnek, az előttünk álló egy hónap pedig maga lesz a gyönyör. Nem csupán a világnak, hanem a futball-lázban égő magyaroknak is. Mert bizony Magyarországon az van. Ejj, de jó lenne magyar legényeknek szurkolni most...
Csapó László
