Kedden pályára lépett egy újonc, akitől sokat várnak és a „halálcsoport tagjai”, azaz Szlovákia, Portugália, Elefántcsontpart, Brazília és Észak-Korea. Ki jut tovább ebből a négyesből? Nagyon tud, aki most megmondja...
De nézzük az első meccset: Új-Zéland – Szlovákia. Hogy keverednek ezek a csapatok ide??? Új-Zéland 28 év után újra a vébén, - annak köszönhetően, hogy Ausztrália már nem az Óceániai zónából, hanem Ázsiából kvalifikálta magát - így kijutása egyszerűbb volt, Szlovákia pedig most debütál. Egy olyan selejtező csoportból érkeztek északi szomszédaink, ahol maguk mögé utasították többek között: Csehországot, Szlovéniát, Lengyelországot. Jól kezdtek, Vittek révén vezettek is, de annyira ráültek az egy gólra, hogy a végén Reid büntetett és megszerezte Új-Zéland első pontját a világbajnokságok történetében. Szlovákia is, sőt ők az első góljukat is, ám ezután az eredmény után, mégsem örülhetnek...
Délután jött a várva várt G csoport bemutatkozása. Portugália – Elefántcsontpart. Jó kis meccs volt annyi szent, annak ellenére, hogy gólt nem láthattunk. Két remekül felkészített csapat feszült egymásnak, hol az egyik, hol a másik játszott fölényben. Cristiano Ronaldo megmutatta, őt a Jabulani sem zavarja, hiszen jó 27 méterről küldött egy bombát a kapufára. Parádés cselsorozat után, pechje volt... Drogba is felépült kéztöréséből, kapott egy erős félórát. Jól mozgott, de látszott rajta, még félti a sérült testrészt. A végén közelebb voltak az afrikaiak a győzelemhez, de ez most nem sikerült. Azt még mindig nem tudni, ki jut majd tovább innen....
Este Brazília – Észak-Korea. Villogott a szamba csapat. Szebbnél szebb támadások, trükkök, indítások, helyzetek, de gólok? „Csupán kettő”! Az ázsiai csapaton látszott, az életükért játszanak. Nem túlzás ezt állítani, hisz ha leszerepelnek, tuti fejüket veszik otthon. 44 év után jutottak ki újra a vébére. Szervezett, jó együttes, akik nem adták fel a támadás lehetőségeit sem. Ennek köszönhető Dzsi szépségdíjas szépítő találata. A lefújás után mindenki boldog volt. Brazília azért, mert fél gőzzel győzött, Korea pedig azért, mert gólt lőtt annak a válogatottnak, amely sokak számára még mindig az etalon. Lehet egy hónap múlva is ilyen boldogok lesznek? Az egyik az aranynak, a másik a megmaradt testi épségének örülhet majd???
Csapó László
Az est „fénypontja”: Olaszország – Paraguay. A címvédő pályára lépett. Egy elég eseménytelen, unalmas meccsen, Alcaraz gólját, De Rossi egyenlítette ki a végén, így igazságos 1-1 a vége. Ami érdekes: az olaszok mindig olyan csapattal álltak fel akit a világ fele gyűlölt, a másik utált. De beszéltek róluk, a középpontban voltak. És most? Lippinek sikerült egy olyan együttest összehoznia, akiknek jó részét, még az igazán futballszeretők sem ismerik. Vagy hallották már róluk, de nem látták őket játszani. Nem kellett sem Totti, sem Del Piero. Lehet öregek, lehet lassabbak mint a mostaniak, de klasszisok. Akikről beszélnek, akik eldöntik a meccseket. Képesek a pluszra. Ebben a csapatban De Rossi a legnagyobb sztár aki négy éve még szürke vízhordó fiú volt... Jó, jó, de kilövi majd a gólokat? Senki, mert a csatárok gyengék. A középpályások szürkék, ja nem, mert Camoranesi még durva is. A védők pedig, öregek, lassúak, vagy csak simán könnyedén átjátszhatóak. Totti és Del Piero hamarosan a repülőtéren köszöntheti övéit. Nem egy hónap múlva. Sokkal előbb....
Este a nap fénypontja következett: Németország – Ausztrália. A végeredmény 4-0! Talán ennél több szót nem is kéne pazarolni a meccsre. Nyilván sima, könnyed győzelmet arattak a németek. De talán érdemes kicsit elgondolkodni azon, hogy a történelem során mindvégig nacionalista ország válogatottjában, pályára lépett hét „külföldi” játékos. Újítanak ez tény. Az eddig mindig csak „vének csapatának” titulált együttes átlagéletkora, nem sokkal haladja meg a 22 évet. Dicséretes Joachim Löw fiatalítása, sőt az is, hogy esélyt adott a bajnokságban gyengélkedő Podolski, Klose duónak, akik éltek a lehetőséggel. Ám még mindig ott a kérdés, hová lett a nacionalizmus?? Özil, Khedira, Klose, Cacau, Gomez, Marin a hét játékos, akik a nemzetközi kapcsolatokat erősítették a pályán. Rajtuk kívül a kispadon ücsörgött még: Boateng, Tasci, Aogo és Trochowski. Igazán jól csengő német nevek egytől egyig. Még egy adalék. A négy találatból három gólszerző neve: Podolski, Klose, Cacau. Még nem nyerték meg a vébét, a szurkolók már most ünneplik, imádják a válogatottat. Remek érzés lehet ez a játékosoknak. De ilyenkor hol az a fene nagy német önérzet???
Eljött a várva várt nap, megkezdődött a dél-afrikai torna. Szimpatikus bemutatkozás a házigazdáktól. A megszokottól eltérően most nem a „rongyrázás” volt a nyitó ünnepség lényege, sokkal inkább a rendező ország megismerése...
Az első diagnózis: Achilles-ín szakadás. Ez minden valószínűség szerint, Beckham világbajnoki részvételébe került. A fedezet Angliában egyedülálló módon már a negyedik vb-jére készült. Az utóbbi két év mellőzése után, mostanra olyan formába lendült, hogy Fabio Capello angol szövetségi kapitány, ismét számolt vele. Ám Beckham pechszériája nem új keletű. Az első, 1998-as megmérettetésén, az argentinok elleni negyeddöntőben kiállították, csapata pedig kiesett. Négy év múlva, hiába épült fel villámgyorsan lábközépcsont-töréséből a viadalra, Brazília kiejtette Angliát, szintén a negyeddöntőben. 2006-ban, Németországban, újra a legjobb nyolc között véreztek el Portugália ellen. Ráadásul sérülése miatt, az elvesztett tizenegyespárbajban részt sem vehetett. A válogatottban hatalmas tiszteletnek örvendő, nagy munkabírású játékos kiesése mindenkit megvisel. Ám furcsa módon, még lehet profitálhat sérüléséből, mind a Milan, mind az angol válogatott, hiszen a társak mostantól ő érte is hajtanak. Azonban David Beckham habitusát ismerve, senki ne vegye életbiztosításnak azt, hogy nem épül fel a dél-afrikai vb-re. Mindennap azért csinálja majd végig a kínzó rehabilitációt, hogy június 12-én a rostenburgi stadionban, az Amerikai Egyesült Államok ellen, a kezdő tizenegy tagjaként hallgathassa végig az angol Himnuszt. Amíg lát erre esélyt, küzdeni fog...