Sokan mondták már nekem sokszor, hogy ne tippmixezzek, úgy se nyerek. Sokszor mondták azt is, nem vagyok jós, ne bocsátkozzam esélylatolgatásokba. Én csak nevettem. Gondoltam, persze hagyjatok már békén, megy ez nekem. Hát tegnap rám cáfoltak a csapatok. Brazília és Ghána továbbjutásáról írtam pár sorral lejjebb. Mostantól tényleg nem tippelek....
Brazília – Hollandia. Hú micsoda meccs lesz, bizakodtunk mind, akik rajonganak a futballért. Mert ez a két együttes bizony játssza a focit. És így is lett. Ebben még igazam volt... Remek passzok, szép cselek, és nyíltsisakos harc a vezetés megszerzéséért. Ami szembetűnő volt, az az, hogy az eddig szimpatikusan játszó „Oranje” tagjai, kissé durvák voltak, szabálytalanság szabálytalanság hátán az ő részükről. Aztán a tizedik percben zárlatos lett a holland védelem. Felipe Melo saját térfeléről indította meg laposan Robinhót, aki át sem vette a labdát, hanem egyből, 15 méterről, Stekelenburg hasa alatt a kapuba passzolt. Átjáróház, és ami a legcsúnyább, hogy a balszélső Robben futott vissza a brazil támadóval. Hol jártak eközben az eddig betonbiztos védők? Sem Ooijer, sem Heitinga nem volt sehol. Na ekkor mindenkiben felötlött az, hogy kész vége. Itt sima győzelem lesz, két-három góllal megfűszerezve. Ám nem így lett. A brazilok visszahúzódtak, lassították a focit. A hollandok pedig, egyre inkább kezdtek magukra találni, de veszélyes helyzet nélküli, meddő mezőnyfölényben játszottak a szünetig. De hogy akkor mi történt? Talán Bert van Marwijk tudná egyedül megmondani. A másodig félidőre egy éhes holland válogatott jött ki, aki megakarta enni Brazíliát. Formás támadások remek beadások, helyzetek. Az 53. percben Sneijder lágy beívelése talált utat a kapuba. 1-1. Senki nem ért a labdába, egyedül Felipe Melo, de érzésem szerint, ha nincs ő, a labda akkor is a hálóban köt ki. Most jó ráhúzni a vizeslepedőt, de nem szép dolog. Lehet, hogy nem fért tőle a játékszerhez Julio César, ám könyörgöm, azért van a szája, hogy szóljon: JÖVÖK! Vérszemet kaptak a hollandok, és negyedórával később, már Sneijder „tiszta” találatával 2-1-re az „Oranje” vezetett. A brazilok faragták rendesen Robbent, aki rá is játszott a faultokra, ám mikor Melo megtaposta, jogosan villant neki a piros lap. Lehetne ezen is vitatkozni, de tény nem volt szabályos és lábra ment a játékos, ezért illet megbűnhődnie. A brazilok olyannyira leálltak, hogy hiába volt még 20 percük egalizálni, komolyabb támadásra sem futotta az erejükből. Hogy ez mind Felipe Melo hibája lenne? Szerintem kár őt kikiáltani bűnbaknak. Ez az egész dél-amerikai válogatott közös bukása volt, mert az első gól után azt hitték, már elődöntősök. Helyettük a végig két lábbal a földön járó Hollandiát láthatjuk majd továbbra is küzdeni az aranyéremért...
Uruguay – Ghána. Csak, hogy ne unatkozzunk este sem. Jó kis összecsapás volt ez. A mérkőzés első félidejében, nem nagyon adták fel a sündisznó felállást a játékosok, senki sem akart hibázni. Helyzetek nem voltak ugyan, de akik szeretik az igazi taktikai harcot, azok élvezték a látottakat. A 47. percben az eddig szinte az egész tornán a kispadot koptató Muntari, jó harminc méterről ragasztott hatalmas bombagólt Muslera kapujába. Csak azért, hogy az uruknak több megbeszélni valójuk legyen a szünetben... Nem is kellett nekik más, csak a bekapott gól, mert a második játékrészre támadóbb felállásban jöttek ki. Ennek eredménye Diego Forlán, 55. percben szerzett mesteri szabadrúgás találata. 1-1! Minden kezdődött elölről. Most már derekasan küzdöttek a fiúk, de egyik csapat sem járt sikerrel. A hosszabbítás első fele az uruké, a másik az afrikaiaké volt. A 120. perc eseményeiről még sokáig beszélünk majd. Ghánai helyzet, több lövés egymás után közelről, aminek végén Luis Suárez a gólvonalról, kézzel ütötte ki a labdát. Ő pirosat, Ghána tizenegyest kapott. A zokogva lebandukoló csatár, bánatkönnyei azonban hamar örömmé változtak, mert még a játékoskijáróban állt, mikor az eddig kegyetlen ítéletvégrajtónak számító Gyan a felsőlécet találta telibe. Így jöhetett a büntetőpárbaj, ahol most Uruguay bizonyult nyugodtabbnak. Itt már Gyan nem hibázott, de két társa igen, és ennek köszönhetően 4-2-re nyert a dél-amerikai válogatott. Afrika még legalább négy évet várhat arra, míg elődöntős csapatot tud adni a világnak, az uruk viszont 40 év után újra megérezhetik, milyen a négy legjobb között lenni. Igaz Suárez nélkül, de ezt most ő a legkevésbé sem bánja, pirosa végül továbbjutást ért. A rendkívül kulturáltan és szépen játszó „hazaiak” sírva hagyták el a játékteret, pedig mindenki meglengetheti kalapját tudásuk előtt. Ebben a negyeddöntőben bármelyik együttes elvesztése fájhatott a nézőknek, hisz mindkét válogatott, igazi harcosokból áll.
Tényleg volt ma itt: öröm, dráma, játék minden ami a nagybetűs FUTBALLHOZ szükségeltetik. Az elődöntőben: Hollandia – Uruguay!
Csapó László
