Vasárnap volt a vébé tizedik játéknapja. Beindult már jócskán a nagyüzem, lassan a második kör is véget ér, de meglepetésekben továbbra sincs hiány, nincs papírforma meccs. Paraguay és Brazília ugyan hozta a kötelezőt, ám az olaszok... Velük mi van??? De nézzük sorjába...
Szlovákia – Paraguay. Erősen felejthető meccs volt. Az egyetlen érdemleges momentum Barrios passza és Vera parádés gólja. Az a támadás élményszámba ment. Azonkívül viszont semmi. A szlovákok eleve feltartott kézzel mentek ki a pályára, a dél-amerikaiak meg – a biztos vezetés tudatában - pihentek egy kicsit a kieséses szakaszra.. Mert ők már szinte biztos nyolcaddöntősök ezzel a kettő nullal, míg északi szomszédainkra még vár egy ki-ki ütközet az olaszok ellen. Mielőtt tovább mennénk, érdemes egy pár szót ejteni a szlovákokról. Magabiztosan jutottak ki a vébére, de amit Dél-Afrikában művelnek? Új-Zélandtól az utolsó pillanatban kapott gól és nulla játék, Paraguaytól pedig sima vereség. Elképzelés nélküli futball, semmi támadás, a labdák „seggbe rúgása” és ennyi... Lehet a földrajzi közelség mondatja velem, lehet a hazafiasság, de ennyit mi is tudtunk volna. Bár az igaz, ők legalább ott szenvednek, sajnos mi már a selejtezőkben rendre elvérzünk....
Olaszország- Új-Zéland. 1-1. Ennyi elég is lenne a meccsről, mert unalomba fulladt, ám a két csapat focimúltját ismerve mégsem. Új-Zéland története során az előző fordulóban szerezte meg első pontját a vébén. Ezen a mérkőzésen gólokkal kellett volna nyernie az olaszoknak, de mi van velük? Az rendben, hogy nincsenek sztárok, „nevenincs” játékosok alkotják a keretet. De akkor is. Azért őket illet volna legyőzni. Igaz az óceániai együttes les gólt szerzett, de akkor is. Az is igaz, hogy az olaszok véleményes büntetőből egyenlítettek, de akkor is. A mindenkori Itália, a mindenkori vb egyik legnagyobb esélyese. De most? Sehol. Sőt! Ha kikapnak a szlovákoktól, kiesik a címvédő, már a csoportkör után (Új-Zélandnak is van még esélye továbblépni!). A CÍMVÉDŐ, amely csapatból, négy év alatt, tpacsa lett. Mi ez a szó? Egy betű halom, ahogy az olaszok: egy játékos halom, ami az együtt, egymásért, a sikerért szavakat még nem hallotta... Szégyen..
Brazília – Elefántcsontpart. Az egyik legjobb mérkőzés volt. Sima 3-1-es brazil győzelem. Luis Fabiano hatalmasat játszott. Két gól, de a második? Az nem volt „kispályás”. Két esernyő csel, majd kapáslövés.. Hengerelnek a „szambázók”, már a tizenhat között vannak, és a többi csapaton végig nézve, lehet, hogy könnyedén nyerik meg az aranyat. Elefántcsontpart hajtott, küzdött, de mikor már három volt a hátrány, elszálltak. Fejben. Onnantól már csak lábra mentek, és ezzel az eddig rendkívül szerethető válogatottként megismert együttes, sokak szimpátiáját elveszítette. A játékvezetővel egyetemben. A francia Lannoy nem túlzás, összevissza fújt. Neki köszönhető, hogy az egyébként nem durva meccs, a végén verekedésbe torkollott. Az Elanót lerúgó Tioté lapot sem kapott, míg Kaká a világ talán legsportszerűbb játékosa pirosat. Csak reménykedhetünk benne, hogy ez a bíró már megkapta a Párizsba tartó repülőjegyet...
Csapó László
