Csütörtökön folytatódott a csillaghullás. Kiesett a címvédő Olaszország, valamint a „magyarcsoportból” érkező Dánia. Érdekesen alakul ez a vébé. Újonc lesz a győztes? Vagy egy olyan együttes, akire senki sem számít? Már csak két hét és kiderül. Ugye hogy rohan az idő?
Paraguay – Új-Zéland. Ebből a csoportból akár még a dél-amerikai válogatott kieshetett, az óceániaiak akár tovább is léphettek volna. Bár mindkettőre kicsi volt az esély. Paraguay ismét pihent egyet, ellenfele gyengécske volt, ők meg mint a szlovákok ellen, félgőzzel játszadoztak. Annyi különbséggel, hogy akkor két találat után ültek le, most azt sem várták meg. Jó volt nekik a gól nélküli iksz, azzal biztosan mentek a 16 közé. Oda, ahová végül ellenfelük nem jutott, de számukra az is óriási dolog, hogy veretlenül zárták a tornát és csoport harmadikként, a címvédőt megelőzve búcsúznak. Paraguay eddig szundított, most azonban frissebbek lehetnek mint a többiek, így pedig a sanszuk egyre nagyobb...
Olaszország – Szlovákia. Lippi, Lippi sóhajthatják az olasz fanok. A címvédő gyámoltalanul, ötlettelenül játszott az egész torna során. 
Ezúttal mindössze 270 perc jutott nekik, amiből 20 percig fociztak úgy, ahogy végig kellett (illett) volna. Mikor a szlovákok kettővel elhúztak, villámcsapásra magához tért Itália „büszkesége”. Majdnem egyenlítettek is, de északi szomszédaink egy gyors kontrával megpecsételték mindkettejük sorsát. 3-2-re nyertek, amivel ők a nyolcaddöntőbe, az olaszok pedig „halálközeli állapotba” kerültek. Mert ez a vébé a modern kori olasz futball temetése volt. És bármilyen fájó ezt kimondani, nem érdemeltek továbbjutást. Most már nyugodtan meg lehet kérdezni Lippitől: Miért nem kellett, sem Totti, sem Del Piero, sem Inzaghi? Öregek, öregek, de még a „vastüdőről leakasztva” is jobbak lettek volna, mint azok akik most „bizonyítottak”...
Dánia – Japán. Hollandia már továbblépett, Kamerun kiesett. Itt dőlt el tehát, a második hely sorsa. A japánok egy remivel is nyerők lettek volna, de nem arra játszottak. Ők győzni mentek ki a pályára, ami sikerült is, hiszen két korai góllal elhúztak, majd egy késői találattal feltették az ire a pontot. 3-1, és azok, akik kinevették az ázsiaiakat, mikor azt mondták elődöntőbe jutnak, lassan elkezdhetik visszaszívni a gúnyos vigyort az arcukról. Mert ez a szervezett, kemény, taktikus és kegyetlen helyzetkihasználással bíró válogatott bizony-bizony sokra hívatott. Dánia hajtott, de ezúttal ennyire volt képes csupán. A nyolcaddöntőben: Paraguay – Japán. Ha a dél-amerikaiak továbbra is alszanak majd, nagy gondban lesznek...
Kamerun – Hollandia. A vesztes a győztessel. Unalmas meccs lesz, gondolhattuk sokan, mert az afrikaiak már feladták, a hollandoknak meg tök mindegy. Ehhez képest, mindkét csapat a legjobbjaival állt fel és egy remek kilencven percet varázsoltak nekünk. Sokáig 1-1-re álltak, aztán bejött a sérüléséből felépülő Robben. Ő pedig újra tudtára adta a nagyérdeműnek, hogy ha fájdalmai vannak is, focizni nagyon tud. Kapufára vágott egy labdát, amit Huntelaar tessékelt be a hálóba. 2-1, de az eredménynél fontosabb az „Oranjénak”, hogy Robben jelezte, százszázalékos. Ez még később sokat érhet. A kameruniak szépen búcsúztak a tornától. Talán majd négy év múlva nekik is sikerül. Nemsokára azonban: Hollandia – Szlovákia. Egyelőre nem tűnik nehéznek, de mint már annyiszor, most is elmondhatjuk, ezen a vébén bármi megeshet...
Csapó László
